Starless Night
A sötétség elnyelt mindnet, egy csillag sem ragyogott az égen. Csak egyetlen lehetőségem maradt. Szakítok vele. Igen, ez lesz a legjobb. Ő végig olyan jó volt hozzám, és még olyan fiatal, van esélye az életnél. Ellentétben velem.
Csak pár lépés… már csak egyetlen. Halk kopogás, majd az ajtó is nyílik. Meglepődött, hogy itt talál.
- Reira, miért jöttél? – kérdezte álomittas hangon.
Kérnem sem kellett, elállt az ajtóból, én meg lassan bementem. Egyetlen dolog kattogott a fejemben. Meg kell tennem, nem játszadozhatok vele, mint valami marionett bábúval.
Hellyel kínált, én el is fogadtam. Minden szó nélkül a kezembe nyomott egy bögre forró csokit. Erről beszéltem, még túl kicsi ehhez, a maga tizenhat évével. Én hozzá képest a huszonhárom életévemmel öregnek számítok. Nem illünk össze, én csak kihasználtam Takumi és Yasu miatt. Hiába próbálnám rájuk kenni, akkor is tudom, hogy az én hibám. Felesleges lódítanom.
- Szakítsunk – mondtam lassan, miközben a langyos folyadékot nézegettem. Visszafojtott lélegzettel várta a folytatást, de nem válaszoltam. Kistáskámból kivettem az öngyújtóját, és az asztalra raktam. A kis medálféleség hozzákoccant a fa asztalhoz. Éppen indulni készültem, amikor megfogta a csuklóm, és megszorította.
- Csak egy utolsó alkalmat! – kérlelt. Lassan bólintottam.
Shin az ajkaimra hajolt, és várta, hogy elmélyítsem a csókot. Vonakodva, de megtettem. Mézédes ajkai óvatosan simogatták az enyémeket. Kínzóan lassú volt, nem akart elsietni semmit sem. Felbátorodtam, amint megéreztem nyelvét a számba. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és nem érdekelt már semmi.
- Ezt… nem kéne – tagoltam lassan.
Vágytam rá. Őrjítően. Hiába az ellenvetésem, én magam furakodtam vissza szoros ölelésébe, és bújtam hozzá még közelebb. Tudtam, hogy nem kéne, mégis megtettem.
Araszolni kezdünk a szobája felé. Nem siettünk el semmit. A ruháink is csak apránként kerültek le rólunk. Közbe persze egy pillanatra sem engedtük el egymást. Ez az éjszaka csakis a miénk, senki másé…
Még hajnalban egyszer felébredtem. Úgy éreztem, hogy itt az ideje felkelnem. Lassan mozgolódni kezdtem, majd elkezdtem énekelni. Shin, hiába csak félálomban volt, reagált a hangomra; még jobban magához vont. Kedvenc számomat énekelgettem.
„I reached into the sky
My love wouldn't reach you
The multi-colored balloons
Disappeared into the sky, growing smaller and smaller
I'm alone
I had no destination
But you gently held my hand
Starless night, I won’t look back on the shadow of my past
I want to feel your warmth
Tears are falling down; even when I'm lost
I won't let go of your hand
Sometimes we fall apart
We become cowards
But surely we find something there
Take my hand
It’s because the two of us are fragile and imperfect
That we'll stay holding hands forever”
Shin lassanként nyitogatta a szemeit, majd búcsúzónak szánt csókommal kikeltem az ágyból, azonban ő utánam kapott, így a tervem megbukott.
- Maradj velem…
Ez a két szó villámcsapásként ért. Belementem, és a mai nap utoljára néztem fel az égre. A csillagok ragyogtak, tele új lehetőségekkel…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
